A 2. LEHETŐSÉG

Eltel egy keserves hónap mióta elmentél. 

Kezdek új erőre kapni, újra örülni a viruló kertnek, vágyakozni a friss cseresznye után, érezni, élvezni az élet ízeit.

Egy kellemes nyár eleji estén miközben a teraszon kortyolgattam egy kellemes olasz fehérbort némi dióval, sajttal és gyümölccsel kísérve megcsörrent a mobilom, és meglepődve láttam kedves arcod a képernyőn.

Felvettem a telefont, de nem szóltam bele. Te sem. Hallgattunk néhány percig, majd elköszöntél, én is tőled. A vonal szétkapcsolt. Zakatolt a szívem, szavak nélkül is tudtam, hogy mit akarsz mondani. 

Mindenem zsibbadt, mert két énem: az eszem és a szívem komoly harcba kezdtek. Értelmem minden idegsejte  próbálta ésszerű tényekkel alátámasztva befolyásolni szívem ostoba örömét. Egyre erősebb lett az a fajta fájó, mégis felszabadító boldogság érzés, amit nem tudsz agyaddal jobb belátásra bírni. 

Legközelebb már csak a részleteket beszéltük meg, hogy mikorra menjek érted és a csomagodért. 

Feltételek? Milyen feltételek? – Kérdeztem bután egy későbbi terápiás beszélgetésen.

Feltételek, azok bizony nem voltak. Boldogság az volt. Nagyon örültem neked, az illatodnak, ami visszatért otthonomba, illetve otthonunkba. Illatszereid,  törülköződ, amit napokig simogattam kifelejövet a fürdőszobából. Ruháid, amik megtöltötték élettel a gardróbszekrényt, a szennyes edények a mosogatót, de ez így volt festői látvány számomra.

Nem mondtál semmit, én meg nem kérdeztem. Jobbnak láttam így. Kényelmesebbnek. Vártam, hogy esetleg te majd egyszer, a nem túl távoli jövőben, majd elmeséled mi történt, hogy majd akarod, hogy részese legyek életed ezen szakaszának is, mint ezentúl mindegyiknek. Nem tetted. Nem beszéltél, és sajnos ahogy kezdett tisztulni szemeim elől a rózsaszínű köd, kezdtem látni, hogy boldogtalan vagy. 

Kezdtem érezni, hogy szereteted nem ugyanaz, mint amit én érzek. Megnyugodtál, mert menekültél, és ölelő karokra találtál, amik békességet adnak, de közben lelked sebzett. 

Nem engem szeret. Előbb-utóbb szembe kell ezzel néznünk. Nagyon szeretném késlelteni ezt a pillanatot, de nem lehet, mert nem fogod bírni sokáig.

Ha meg inkább bizonytalan vagy, akkor jobb, ha előbb megbizonyosodsz érzéseid felől, és csak azután jössz vissza hozzám, ha már tudod mit szeretnél. Szerelmed nélkül nem tudok veled lenni, mert még fájóbb, ha itt vagy velem testileg, de érzem szíved máshol jár. 

Elengedtelek.

Lehet, hogy örökre, de az is lehet, hogy újra megcsörren a telefonom, és ezúttal visszatérsz hozzám teljes szíveddel együtt.


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük