A KÖZTÜNK LÉVŐ FAL

Aktuális barátnőmmel egy kisebb civakodás után értünk haza. 

Türelmetlenül vártuk a liftet, mert éreztük, hogy nem lenne szerencsés folytatnunk a veszekedést a lépcsőházban. Amikor nyílt az ajtó, egy mosolygós fiatal, ismeretlen lány lépett ki a fülkéből. Kedvesen köszönt, és újra megcsillantotta ragyogó fehér fogsorát. Jól esett ez a mosoly és kibillentett a feszült helyzetből. 

Legalábbis kibillentett volna, ha te nem rántasz vissza. Teljesen felháborodtál azon, hogy én a szemed láttára is flörtölök egy vadidegen nővel. 

Igazad van abban, hogy szeretem, ha velem kedvesek, közvetlenek az emberek. Nem csak a nők, a férfiak is. Ehhez nem kell mást tennem, csak nekem is kedvesnek, mosolygósnak, figyelmesnek lennem. 

Te inkább a távolságtartó, kimért tipus vagy, akit meg kell szelidíteni, mint a Kisherceg rókáját: mindig egy kicsit közelebb, és közelebb menni hozzád…

Én szeretem azt is, hogy ilyen vagy, mert ez egy fajta méltóságot és eleganciát sugároz rólad. 

Csak sajnos ez az alapvető habitusbeli különbség falat emel közénk.

Rendszeres, visszatérő veszekedéseink oka, mert a nézeteltérésekből idővel kiabálások, vádaskodások lettek, amiket szótlan, morcos napok követtek, az estékről már ne is beszéljünk. Eltávolodunk egymástól, mert nagyon kell vigyáznom mit mesélek neked, és te is óvatos vagy amikor magadról mesélsz.

Egyik este megnézted a telefonomban az üzeneteket. Valóban némelyik kolléganőmmel szoktam incselkedve viccelődni, ami félreérthető, vagy többet sejtető lehet, mint ami a mögötte lévő valóság. Nem véletlen, hogy azóta lekódoltam a telefont és a gépemet is. 

Annyiszor gyanusítasz, vádolsz ezek miatt a természetemből adódó, apró udvarlások miatt, hogy lassan eljön az idő, hogy elegem lesz belőle, belőled. 

Sajnos már az is megfordult a fejemben, hogy ha már amúgy is meg vagyok vádolva, mint csapodár, hűtlen partner, miért is ne engedjek egyszer-egyszer a pikáns helyzetnek és vessek be egy kis pluszt a sikeres csábítás érdekében. Te nem tudsz róla, így neked nem fáj, én meg nyugodtabb közönnyel fogom elviselni a vádaskodásodat. Lehet, hogy még a békesség is helyreállna!?

Vagy pont ez emelne igazán csak falat közénk?


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük