A SZERETŐ

Megcsörrent a telefon. Elméláztam munka közben, így váratlanul ért. Juli nem szokott munkaidőben hívni. Tudtam, hogy fontos, ezért kisiettem az irodából, hogy tudjunk nyugodtan beszélni.

Este már a kávéházban találkoztunk. Barátnőm kisírt szemmel várt  a megrendelt kávét kevergetve. Hagytam, hogy részletesen elmesélje azt, amit érez, a sejtéseit, megérzéseit, félelmeit. Nyolc éve élnek együtt Zentével, akit én mutattam be neki. Nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, de idővel szépen összehangolták furcsa természetüket és kihozták egymásból a legjobbat. Mivel mindkettőjüket elég jól ismerem, sőt régebben, mint ők egymást, elég sok mindent tudtam azokból a dolgokból, amit Juli elmesélt. Igyekeztem úgy tenni, mintha engem is váratlanul érnének a megmagyarázhatatlan viselkedések, telefonhívások, külföldi konferenciák. 

Azt mondják, hogy az emberek megérzik, ha párjuknak szeretője van, intim kapcsolatot ápol rajta kívül mással is, vagy , ha az érzelmei már nem rá fókuszálnak, hanem valaki másra. Ő is érezte. Illetve érezte a hiányát valaminek, ami korábban megvolt. Az őszinte odafigyelést, az apró figyelmességeket, a reggeli első mosolyt, a hullafáradt, mégis kedves jó éjt csókot. Ezek elkoptak. Azt gondolta, hogy a túlhajtott munka, a felgyorsult élet okozza. Egy darabig meg lehet magyarázni, sikerült is elhitetni magával, hogy nincs is ennél többről szó.

De eljön az a pont, amikor nem halogathatja tovább a szembenézést a tényekkel. Fel kellett ismernie az egyértelmű jeleket, amiket kapott. Zentének szeretője van, és próbál leválni érzelmileg párjáról, igyekszik eltávolodni, mert nem akarja tovább becsapni. 

Tudtam, hogy ez így van, és ijesztőnek találtam, hogy egy kalandba mennyire bele tud sodródni valaki. Kezdetben azt gondoltam, hogy megelégszik a lopott együttlétekkel, azzal az izgalommal, amit az újdonság adhat.

Vannak emberek, legyen az férfi, vagy akár nő, akik nem képesek belefeccölt érzelmi energia nélkül kapcsolódni egy másik emberhez. Szükségük van az összebújásra, a szívdobbanást okozó pillantásokra, a szép szavakra ahhoz, hogy el tudják fogadni a testi kapcsolat jogosságát. Ezt az igényüket összetévesztik a valódi, stabil érzelemmel, a szabad, becsületes, tisztességes szerelemmel. 

Én tudtam, hogy bár Juli félelmei megalapozottak, viszont tudtam azt is, hogy Zente téved. Az, amit fél éve átél, nem szerelem.  Ez vágy, lopott kapcsolat. Semmi több, és semmiképpen nem említhető egy lapon az ő kettejük kapcsolatával. Mohó, kapkodó együttlétek, titkos találkák, ahol nincs idő beszélgetni, megismerni a másik rosszabb énjét, azokat a hétköznapokat, amikor nem az ünnepi mosolyunkkal fogadjuk társunkat. Ezeken a pásztorórákon a legszebb fehérneműbe, a legfinomabb parfümbe csomagolva kihívó öltözékben találkozik partnerével. Persze, hogy hatalmas a kontraszt az otthon őt váró, cicanacis, elnyűtt pólós smink nélküli Juli és közte. KÖZTEM.

Tudtam mit kell tennem…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük