ADIEU

Nagyon hosszú nap volt ez. Arra gondoltam megérdemlek egy kis süteményt zárásként. 

Sütizni sem jó egyedül, minden falat ízletesebb ha van kire rámosolyogni közben. 

Ezt a “rongyos mákos” fantázia névre hallgató nagyon finom, könnyű torta szeletet egyes egyedül fogom megenni a nyári este fényeibe burkolózva. Kiülök a teraszra egy pohár gin-juice társaságában és  egy darabig bámulom a szemközti üres széket. 

Akkora nagy lendülettel vágtam neki a diagnózist követő héten életem újra keretezésének, hogy kezdek nagyon belefáradni. A pszichológustól tanultam ezt a kifejezést. Tetszett, mint minden , aminek kerete van, és jól beilleszthető az általam felállított elvrendszerbe.  Én saját magam is hirdettem, hogy a betegségek, gondok nem véletlenül jönnek életünkbe. Figyelmeztetnek rá, hogy valami nincs rendben a lelkünkben. Most rajtam a sor. Nekem kongat a vészharang. Érzem egy ideje, hogy próbálok helytállni minden téren, mert ezt várom magamtól és másoktól is. 

Elvállaltam minden munkát, mert élveztem a sikert. Szuper volt, hogy keresnek, számítanak rám, figyelmen kívül hagytam a testi jelzéseket, a gyomorégést, a hirtelen fellépő fájdalmat. Mindenre volt egy megfelelő tabletta, amit, hamm… bekaptam, és haladtam tovább a dolgomra. Még egy kávé a fáradtság ellen, még egy pohár ital a feszültség ellen…

Miközben sütkéreztem a siker fényében, imponáló volt közeledésed is. Te vagy a legklasszabb férfi, akivel valaha találkoztam. Csodálatos év volt, heves, viharos szerelemmel. Izzó nyár, imádnivalóan ragyogó kék ég, szikrázó napsütés. A Balaton parti sétány tele csoki barnára sült mosolygós emberekkel. Hófehér lenvászon nadrágot, és inget viseltél, ami kiemelte gyönyörű zöld szemeidet, miközben kiragyogtak lesült arcodból. Nem tudtam ellenállni neked. Vonzottál, elvetted az eszem és  mindent hátrahagyva rohantam karjaidba. Levetettem erköcsi aggályaimat, eldobtam akkori társam, kockáztattam barátaim bizalmát, szüleim haragját. 

Ahogy teltek a hónapok, éreztem, hogy kezd múlni a varázs. Éreztem, hogy a menő üzletasszony külső nélkül nem jelentenék számodra semmit. A bennem rejtőző egyszerű lány nem kellene neked soha, észre se vennél. Nekem nem sikerült azonosulni ezzel az új helyzettel. Nem értetted miért nem vagyok maradéktalanul boldog. Nem beszéltünk egy nyelvet, nem gondolkodtunk ugyanazon a síkon, nem éreztük át ugyanazokat a problémákat. A legszomorúbb az volt, hogy nem tudtam szeretni saját magam melletted. Hiányoztam magamnak. Hiányoztam a szeretteimnek. Egyre sűrűsödtek a kellemetlen tünetek.

Amikor végre elmentem orvoshoz, már nagyon meg voltam ijedve. Rettegtem, a legrosszabbtól féltem. Szerencsém volt, azt mondta a doki, és hogy változtatnom kell. 

Változtattam. 

Nehéz döntéseket hoztam, fájó szívvel mondtam le az üres de nagyon csábító csillogásról, üres, de kellemesen sznob társaságról, és mind arról, amiről, és akiről úgy véltem, hogy közrejátszott a betegség megjelenésében. 

Búcsút mondtam neked, gyönyörű szemű szerelem. Mindketten tudtuk, hogy nem sokáig tartott volna. Színjáték volt, nem voltunk képesek a valóságos képet szeretni, megszerettetni egymással. Szívünk mélyén tisztában voltunk vele, hogy csak még nagyobb fájdalommal járt volna a folytatás. 

Remélem jó szívvel gondolsz majd vissza rám!

ADIEU, MON AMOUR!

mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Egy hozzászólás “ADIEU” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük