AMIKOR MÁR NEM LÁTLAK

Dermedten álltam a telefonnal a kezemben, szó nem jött a számra, fájt a szívdobbanás, fájt a lélegzet, fájt létezni. 

Nem értettem hogyan lehetséges mindez, hogy lehet, hogy ezek után ugyanúgy folytatódik a világ, mint akár ezelőtt egy órával. A csukott ablakon keresztül beszűrődött az utca zaja: szirénázó mentőautó, dudáló busz, városi forgalom, emberek, akik jönnek-mennek, nem is sejtve életünk drámáját, nem érzékelve tragédiánkból semmit.

A másik szobából kihallatszott ahogy a gyerekek játszanak a konzolon, hangosan szidják az ellenfeleiket, elfeledkezve arról, ami már hónapok óta görcsösen szorongatja fiatal lelküket.

Körülnéztem, láttam előző életünk barátságos helyszínét, a kedves otthont, ahol család lettünk, ahol boldog melegséggel töltöttük meg az itt töltött éveket. Leroskadtam a földre, a feltörő emlékek súlya alatt. Üveges tekintetem mögött agyamban zavarodott képek váltakoztak.

Láttam, ahogy pár hónapos terhesként kendővel bekötött szemmel elhozol az építkezésre, ujjongó, gyermeki örömmel mutatod meg nekem a második emeleti három szobás lakást, ahol már berajzoltad a babaágy helyét a leendő gyerekszobában.

Látom, ahogy bénázunk az első fürdetésnél, mert addig böngésszük a tudálékos könyvet, hogy sikerül egy ordító kisbabát megfürdetnünk az időközben lehűlt vízben, és mindezt pontosan rögzítenünk az utókor számára videófelvételen. 

Látom, amikor fáradtan roskadsz le ruhástól az ágyba, mert átvetted az éjszakai etetést tőlem a vizsgák miatt, és persze elmentél dolgozni is reggel.

Látom a gyönyörű karácsonyokat, meg a kimerítő estéket, amikor barátokkal dartsoztunk, és a gyerekek szülinapi bulijait, amikor a szülőkkel mi még jobbat buliztunk, elfeledkezve róla, hogy a kicsik a másik szobában vannak.

Látom amikor boldogan mutattad meg skype-on kanadai barátodnak kicsi lányod első lépéseit, miközben kisfiunk a nyakadból szurkolt a tesónak. 

Látom, amikor kissé eltávolodva egymástól szótlanul azon tanakodsz, vajon van-e értelme ennek a verklinek, elmerengsz rajta, hogy nem járna-e neked még egy esély az élettől az újrakezdéshez.

Látom azt is, amikor túl a nehéz korszakon újra tiszta szívvel tudsz örülni már a puszta létezésünknek is. Nem kell hozzá sem alkalom, sem emelkedett hangulat, hogy tudd mekkora adomány az élettől ez a földi, egyszerű boldogság, hogy vagyunk neked, vagyunk egymásnak.

Látom azokat a szép estéket, amiket gyertyafényben kettesben töltöttük itt, halk jazz zene mellett kellemes habzó bort kortyolgatva szőlő, sajt és dió kíséretében és látom ezeket az estéket követő reggeleket, amikor egymást átölelve ébredünk és tudni véljük, hogy ez így is marad az idők végezetéig… 

Látom, ahogy elégedetten nézed a gyerekeket a sportversenyen, az iskolai ünnepségen, látom, hogy mennyire tudod értékelni a zeneiskolai vizsgákon bátortalnul eljátszott dalocskákat, a nehezen megszerzett jobb jegyeket, a suta kis ajándékokat, amiket mindig nagy becsben tartunk. 

Látom, ahogy egyre többször fájlalod a nyakad, ahogy napról-napra többet nézel aggódva a tükörbe.

Látom, ahogy bízol a kezelésekben, erősnek mutatod magad, mosolyogni próbálsz, és látom, ahogy lefolyik arcodról a mosoly, kiürülnek a mondatok, elhagynak a szavak.

Látom, ahogy utolsó erőddel kapaszkodsz az addig általad tagadott felső erőbe, ahogy fogyó reménnyel próbálsz belőlünk erőt, istentől időt nyerni.

Látom most az asztalnál, a szélső fotelben, az ágy jobb oldalán üres helyed, és látom gyermekeink megdermedt szívét, ahogy letörik belőlük egy darab. Ez a darab hosszú időre magával viszi felhőtlen gyermeki boldogságuk és csodába vetett hitük egyaránt.

Látom magam, ahogy évről – évre gyertyát gyújtok, párolgó bánatom időnként felerősödik és értetlenül áll a történtek előtt. Sosem fogom megbocsátani, megérteni azt, hogy ezen a napon végleg elhagytál bennünket…


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük