BŐRÖNDBE CSOMAGOLT REMÉNY

Bepakoltad a bőröndöket. Szépen kivasalt, illatos ruhákat. Persze a legjavát, olyanokat, amik emelkedett hangulatot idéznek és olyanokat is, amik kényelmük miatt nem emlékeztetnek a hétköznapokra. Fodrász, kozmetikus kipipálva, új fürdőruha megvan, útikönyv bepakolva. Kész!

A repülőútra felveszek egy elegáns nyári öltönynadrágot, hozzá egy lazán nyárias levászon inget. Te nőies nyáriruhádat és persze legbájosabb mosolyodat. Emögött a mosoly mögött az elmúlt hetek feszültsége lappang némán, alattomosan.

És a remény.

Mert nem csak egyszerűen ruhákat pakoltál. Súlyos elvárásokat is csomagoltál azokba a bőröndökbe. Számos feladat vár azokra a szépen összekészített ruhadarabokra, illatszerekre. Az utazás izgalma, az új, ismeretlen hely varázsa sokaknak segített már kibillenni a mókuskerékből.

Felszállunk a menetrendszerinti járatra. Nem mertük kockáztatni a fapados járatok okozta kellemetlenséget, nem hiányzik most a szájhuzogatás, stb. Kellemes a helyünk, az ebéd, és az egész út, amíg nem jön némi turbulencia.

Ekkor hirtelen megfogod a kezem

Már hetek óta nem éreztem az érintésed. Nem nézel rám, de szorítod a kezem! Hálás vagyok a turbulenciának. Sajnos csak pár perc. Nem sokkal később landolunk, taxiba ülünk és irány a hotel.

Elfoglaljuk a szobánkat, gyönyörű tengerre néző szobánk van. Hamarosan vacsora, keveset beszélünk. Letusolok, felveszem azt az inget, amit tudom, hogy szeretsz rajtam. Látni vélek egy félmosolyt a szád sarkában. Kellemes zene szól a bárból, meghívlak egy italra, van a kedvenc rozéd, abból kérek két pohárral. A bor megteszi hatását: megkérlek rá, hogy tegyünk úgy, mintha egy évvel ezelőtt lenne és Te nagy meglepetésemre, beleegyezel.

Nem tudom mit remélek ettől az egy héttől

Szeretnék elfeledtetni veled mindent, ami történt. Szeretném, ha magamból is kitöröhetném a sebet, amit okoztam. Tudom, hogy sosem fogom tudni ugyanazt, ugyanúgy, de megpróbálom visszanyerni bizalmad. Ha másképp nem megy, akkor apró lépésenként. Nagyon szeretném újra látni önbizalommal és szerelemmel teli mosolyod, amikor rám nézel, és letörölni tekinteted páráját, amit a lenyelt könnyeid okoznak…

Mert tudom, hogy tökéletes kapcsolat nincs, csak vannak párok akik nem adják fel. És Én nem adom fel!


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük