Aktuális barátnőmmel egy kisebb civakodás után értünk haza.
Türelmetlenül vártuk a liftet, mert éreztük, hogy nem lenne szerencsés folytatnunk a veszekedést a lépcsőházban. Amikor nyílt az ajtó, egy mosolygós fiatal, ismeretlen lány lépett ki a fülkéből. Kedvesen köszönt, és újra megcsillantotta ragyogó fehér fogsorát. Jól esett ez a mosoly és kibillentett a feszült helyzetből.
Legalábbis kibillentett volna, ha te nem rántasz vissza. Teljesen felháborodtál azon, hogy én a szemed láttára is flörtölök egy vadidegen nővel.
Igazad van abban, hogy szeretem, ha velem kedvesek, közvetlenek az emberek. Nem csak a nők, a férfiak is. Ehhez nem kell mást tennem, csak nekem is kedvesnek, mosolygósnak, figyelmesnek lennem.
Te inkább a távolságtartó, kimért tipus vagy, akit meg kell szelidíteni, mint a Kisherceg rókáját: mindig egy kicsit közelebb, és közelebb menni hozzád…
Én szeretem azt is, hogy ilyen vagy, mert ez egy fajta méltóságot és eleganciát sugároz rólad.
Csak sajnos ez az alapvető habitusbeli különbség falat emel közénk.
olvass tovább