Édes rohadt kapcsolat?
LEHET, de hiányzik

Megint reggel van.
Mióta fekszem itt tehetetlenül?
Talán három napja.
1000 üzenet, 100 nem fogadott hívás.
És egyik se a tied.

Anyám tegnap járt itt, úgyhogy legalább kaja van.
Bár étvágyam továbbra sincs.

Zuhany.
Szuper, már nem bőgök, mint egy gyerek!
Öltözködéskor beljebb kell kapcsolom az övet.
Legalább valami jó is történt!
Úgy tűnik elkezdek visszatérni az életbe.
A munkában már egész jól vagyok, elfoglal.

Ám este haza kell menni és ez kegyetlenül nehéz.

Még vigyázok éjszaka, hogy jusson neked elég a közös paplanból, pedig ott se vagy velem. Belépek az ajtón, sietve, hogy meglássam a nappaliban arcod, de sehol se vagy. Keddenként még teletankolnom a kocsit, mert tudom szerdánvidékre mész ügyfélhez, és úgyis elfelejtenéd. Veszek neked a péknél a kedvenc sütidből a másnapi ebédedhez a munkahelyedre, és csak otthon jövök rá… már nem vagy velem.

Kemény, kegyetlen időszak

Milyen fontosak lettek ezek a hétköznapi apróságok.
Mennyire nem értékeltem őket, amíg csak úgy itt voltak nekem.

Figyelj, igazán tankolhatnál ilyenkor, nem vagyok a csicskád.
Csak tudnám mit csinálnál, ha én nem venném meg a kajádat.

Elment.

Beletörődni? Az nem megy, bármennyire is véglegesnek tűnik. Bújom a netet. Ilyenkor mindenki bújja. Vannak szép számmal párhuzamok, okos gondolatok. Melyik szól nekem?

Te vagy a hibás mindenért, persze. Én a vétlen áldozat vagyok.

Vagy mindenért én vagyok a hibás. Te, a vétlen áldozat eddig bírtad.

Nem tudom. Lehet.
A te részed, a te gondod, én most magamat vizsgálom.

Akkor írok neked egy őszinte levelet! Papírra, kissé ákom-bákom betűkkel. Ráérősen. Időm az most van bőven.
Mivel jutottunk idáig, mik voltak- szerintem- azok a pontok, amik megelőzték ezt a helyzetet. Hosszan írok. Nem olvasom el, jól esik leírni.

Tudom, mikor voltam annyira fásult, fáradt, hogy nem érdekelt a mondandód, csak az “aha” meg a “ja” válaszokat adtam, vagy tudom mikor lógtam el az esti csókot, nehogy akarj valamit utána, mert én dühös voltam a világra, és rajtad lehetett megbosszulni.

Tudom, mikor vágtam pofákat az uncsi filmedhez, hogy még neked se legyen kedved hozzá. Tudom mikor kritizáltam a barátodat, ahelyett, hogy elmondtam volna, hogy egyszerűen csak kettesben akarok veled lenni, és nem kiutálni bárkit is a lakásunkból.

Milyen más így leírni, milyen szánalmas, hogy kicsinyes dolgokkal lehet ekkora bajba jutni.

Pedig lehet. Csak jó hosszan kell csinálni. Lehetőleg évekig, hogy a másik már arra se emlékezzen, hogy előtte nem így volt. Lehet, hogy már én sem emlékszem. Talán legközelebb is egy idő után ugyanígy tennék? Lehet.

Elhanyagoltam magam, mert minden másban szuper voltam – gondoltam elég az. Szuper szülő, szuper kolléga, szuper vállalkozó, szuper lakberendező, szuper autóvezető, …stb. Ki róhatja fel nekem azt a pár kilót, azt a néhány foghíjat, azt a kissé elhanyagolt frizurát? Fontos ez? Most úgy érzem, nagyon az. Szeretnék tetszeni.
Neked?
Magamnak? 
Lehet.

Megkaptad a levelem, kértem beszéljünk pár nap múlva.
És már csak annyit mondtál: Lehet.


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

3 hozzászólás “Édes rohadt kapcsolat?
LEHET, de hiányzik” bejegyzéshez

  1. Ezek a sorok mintha csak rólam szólnának! Kemény 5 hónap van a hátam mögött! Az a bizonyos Január 11. ei nap örökre bevésődött az agyamba, szinte úgy mi t az a nap mikor összejöttünk. Még most is eszembe jut sokszor mit éreztem hogy lüktettek az ereim , hogy próbáltam visszanyelni a könnyeim mikor kilépett az ajtón maga mögött hagyva engem és a 2 gyereket. Rám sem nézett csak egy halk “szia” hagyta el a száját. Az utánna elkövetkező napok , hetek hónapok maga volt a pokol. A megszokott rituálékat nehezen hagytam el! Reggel neki is töltöttem kávét , rohantam be a szobába 6:15 kor hogy csókkal ébresszem , esténként vártam mikor lép be a szoba ajtón fürdés után, vizesen magará csavart törölközőbe . hiányoztak a megszokott mozdulatok a reggeli gyors csók a kapuba munka előtt. ” vigyázz magadra, jó munkát, várlak haza” már megszokott szöveg volt de kellett hogy jól induljon a nap. 1 hónap után visszamentem dolgozni , de kegyetlen rossz haza érni úgy hogy tudom Ő nem vár rám. Őt már várja más, ilyen az élet. Én még haza várom hisz teljes tiszta szívemből őt szeretem mai napig.

  2. Két hónapja hagytam el a párom és a gyemekem nagyon kemeny veszekedések odamondasokkal teli kapcsolat volt. Többször hagytam el őket mert mar nembirtam az acsarkodást és a gyermekem tiszta zombi volt. Pár napja jöttem rá hosszas és sok olvasás és rengeteg gondolkodás után hogy a párommal hogy kellett volna bánni annyira mások az értékei a habitusa gondolkodása hogy én ezt nem voltam hajlandó tudomásul venni az egóm ugye!?
    de itt legfőképpen velem volt a baj mégpedig nem mutatam ki a szerelmemet nem figyeltem rá és nem voltam a megnyugvása. De ő nagyon szeretett sokat szenvedett mellettem. Amúgy meg alapesetbe nagyon szerettük egymast. Elmentem neki lett valakije szerelmes belé és azt kapja amit én nem adtam neki nagyon boldog és nyugodt lett ragyog valósággal. Jó ezt látni nagyon. De kegyetlenül szenvedek tombol bennem az ideg kész vagyok teljesen hogy ezt nem én adom meg neki hanem egy más ember. Mára már ott tartok hogy mindenemet feladom csak viszafogadjon es soha nem hagynám őket el. Ezt visszaadta az élet nekem. Mostanra már csak apuka vagyok neki semmit nem érez irántam. Én meg halálosan szerelmes vagyok a mindenem az életem értelme de mostmár ezzel a kialakult hejzettel kell együtt élnem. Pokol minden napom.

    1. Köszönöm, hogy megosztottad történeted.
      Komoly munka beismerni tévedésed, ebből mindenki ( te magad, gyermeked, volt párod, és leendő is) profitálni fogtok.
      Kívánom neked, hogy ne lépj újra ugyanabba a folyómederbe, és ha érzed, hogy valami nem jól alakul, ismét, kezdj olvasni, utána járni, hogy mitől, kitől kaphatsz segítséget.
      Üdvözlettel,
      Angelika

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük