HASÍT AZ IDŐ

Reggel a tükörből egy ismeretlen arc nézett vissza rám.  Ráncai voltak, karikás szeme, ősz hajszálai, fáradt tekintete. 

Nehezen ocsúdtam fel álmomból, ahol lobogó sötétbarna tincseimmel a szememben szaladtam feléd a Balaton partján.

Mivel hétvége van, visszabújtam melléd a takaró alá és konstatáltam, hogy bizony a tested téged sem tud már becsapni, megmutatja számodra is a valós időt. 

Sokat hallottam bölcs nagymamámtól, hogy igazán nagy inteligencia az öregedéshez kell.

Most belémhasított ez a mondat, aminek most értettem meg igazi jelentését, eddig nem gondoltam, hogy nekem szólna.

Tegnap esti komor hangulatú beszélgetésünk egy őszinte vallomásból indult, amikor elmondtam neked, hogy egy fiatal kollégám hevesen ostromol udvarlásával. Egy ideig nem is tulajdonítottam neki jelentőséget, de amikor kiderült, hogy ő komolyan gondolja, hogy meghódít engem, akár csak egy viszony erejéig is, akkor megrémültem. 

Nem tőle rémültem meg.

Saját magamtól. Attól a reakciótól, amit ez kiváltott bennem. 

Soha nem gondoltam rá, hogy elhagyjalak, viszonyba elegyedjek bárkivel is, nem hogy egy nálam 10-12 évvel fiatalabb emberrel. 

Akkor mi volt ez a bizsergető, kellemes érzés? Miért kezdtem el odafigyelni még jobban arra, hogy mit veszek fel másnap a munkahelyemre? Miért jövök izgalomba, amikor prezentációt tartok a kollégáknak? Miért csak 2 körül megyek ebédelni? Miért fontos, hogy a frizurám hétfőnként legyen a legjobb?

Amikor odáig fajult a dolog, hogy önmagam előtt sem titkolhattam a lelkesedésem, mert tudtam, hogy három napos tréningre megyünk a céggel, úgy döntöttem, hogy elmondom neked mindezt. Neked, akivel hosszú- hosszú ideje együtt élek, neked, akivel neveljük 2 gyermekünket, neked, akivel most kicsit fagyosabb, udvariasabb a kapcsolatunk, és neked, akinek hűséget fogadtam egy szép őszi napon. 

Első reakciód az volt, hogy te nem szólsz bele, tegyek legjobb belátásom szerint. És persze szégyeljem magam. Valamiért nem szégyeltem.

Aztán ahogy telt az este, és tovább beszélgettünk, kiderült, hogy te is voltál már hasonló helyzetben. Azzal a különbséggel, hogy nem te tetszettél meg valakinek, hanem neked lett vonzó egy új üzleti partnercég vezetője. Nagyon nehezen tudtál lemondani a kinálkozó lehetőségről, de ami akkor neked segített, az egy közeli barátod története volt. A sokkoló végkifejlete egy munkahelyi viszonynak, ami egy család széteséséhez vezetett, akiket közvetlenül ismersz, annyira megrémített, hogy észheztértél és még idejében visszakoztál a kapcsolattól. 

Nagyon meglepett, hogy láttam néhány elmosódott könnyet a szemed sarkában, amikor mélyebben belegondoltál abba, hogy elveszíthetsz. 

Én tudtam, hogy ez nem történhet meg. 

Az megtörténhet, hogy jól esik, ha valaki szexinek lát, ha valaki még fiatalnak, hogy imponál, ha meg akarnak hódítani. 

De a legcsodálatosabb még mindig az, ha ez a valki Te vagy. 

Belémhasít a gondolat, hogy milyen egyszerűen lehet elrontani egy szép életet, hogy milyen kevés kell hozzá, hogy saját magunkra gondolva, egónkat követve tönkretegyük családunk, szeretteink, gyermekeink életét. 

Milyen fontos az rengeteg beszélgetés, még ha olykor fájó is, az a sok kimondott gondolat, ami ha bennmarad megmérgezi életünket!

Megtanulom szeretni ezt az időrágta arcot, ezeket a ráncokat, az ősz, de még mindig rakoncátlan tincseket!

És tudom, hogy nem kell hozzá erőfeszítést tennem, hogy továbbra is szeressem azt az embert, aki a tekintetében még mindig őrzi az én fiatal arcomat, testemet, mosolyomat.


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük