A hajnali napsütés vibráló fényt vet a hálószoba falára. Érzem, hogy az ébredés puha, lassú léptekkel közelít felém. Még próbálok kapaszkodni a szendergés állapotába, ami ismeretlenné teszi a valóságot a szunnyadó elme számára és álomvilágot fest a szivárvány minden színéből. Jó érzés lebegni ebben a köztes állapotban, elképzelni bármit, ami már a kijózanító ébredésben nem tűnik valószínűnek.
Az egyre erősödő fénysugár arra készteti a szemem, hogy kíváncsian kilessek a szemhéjam alól, és megnézzem ezt a valóságot magam körül. Tudatom kitisztul, eszembe jut, hogy milyen nap van, mit kell tennem, milyen feladatok sorakoznak fel ma előttem. Tehát ébren vagyok, kiszálltam a kábulatból őszinte sajnálatomra.
OLVASS TOVÁBB!