LECSERÉLLEK

Közel fél éve lett elegem abból, hogy hallgassam panaszkodásod. Nem szereted, ahogy öltözködök, ahogy a gyerekekkel játszok, természetesen a családomat sem tudod elviselni, és úgy általában mindent kritizálsz, ami velem kapcsolatos.

Próbáltam közeledni hozzád, szerveztem közös wellness hétvégét, ahol kettesben lehettünk, de én ott is úgy éreztem, hogy inkább szívességet teszel azzal, hogy eljössz velem. Amikor a vacsoránál kirendeltem a kedvenc száraz pezsgődet, mert szerettem volna, hogy lazítsunk és jó hangulatba kerüljünk mielőtt visszatérünk a szobánkba, Te kijelentetted, hogy ezt most vajon ki fogja meginni, mert Te nem hagyod, hogy ilyen ócska trükkel vigyelek ágyba. Megittam hát a pezsgőt egyedül és persze az ágy bal oldalán töltöttem az éjszakát… Nem először, és nem is utoljára. 

Egy idő után feladtam, nem próbálkoztam. Egyre később jártam haza, mert csak a feszültséget éreztem, ami ettől persze csak egyre nőtt. 

Egy este kiültem a közeli térre, mert nagyon nem akaródzott a hazamenetel, és gondoltam még telefonozok ott a padon legalább egy órát. Ekkor mellém ült egy fiatal lány, aki a kutyusával sétált. Elmondta, hogy örökölte a kutyát a szomszéd bácsitól, aki múlt hónapban halt meg, és mivel nem volt aki befogadja, gondolta ideiglenesen magához veszi Bocit, aki egy boci mintás szőrrel rendelkező büszke keverék kan kutyus. A szomszéd bácsinak ez volt a kedvenc padja, ezért a kutyus minden sétánál erre kanyarodik, hátha megpillantja öreg gazdáját. A leendő gazdijelöltek mind messze laknak ettől a tértől, így Janka (a kishölgy neve) úgy döntött, hogy bár sosem vágyott rá, mégis az élet úgy hozta, hogy kutyatulajdonos lesz. Nagyon jól esett a beszélgetés, még a további sétára is elkísértem Bocit és kedves gazdáját.

Tudtam, hogy mikor van az esti séta ideje, ezért igyekeztem addigra hazaérni, és a padon várakoztam újdonsült beszélgető partneremre.  Hónapok teltek így el, rengeteg mindent megbeszéltünk, én teljes őszinteséggel tudtam neki elmondani az otthoni problémákat, a munkahelyi igazságtalanságokat, de még kislányom első igazán jól sikerült rajzát is boldogan mutattam meg neki. Nem cseréltünk telefonszámot, nem tudtuk egymás vezetéknevét, csak a padot ismertük, és hármunk keresztnevét, vagyis a hívónevét: Boci, Janka, Kálmán. 

Egy este amikor bandukoltunk lelkes beszélgetés közepette szembe jöttél velünk a gyerekek kismotoron száguldoztak utánad. Mindenki rettentően idétlenül viselkedett. Igyekeztem magyarázatot adni a megmagyarázhatatlan szituációra, de Te mindent elkövettél, annak érdekében, hogy egyre kínosabb legyen a helyzet. 

Hazamentem veletek, otthagyva Jankát és Bocit a téren. A gyerekek meg voltak rémülve, mert tudták, hogy egy ismételt veszekedés következik. 

Nem akartam ezt, azt gondoltam, hogy jogom van egy kis lopott időre, kellemes beszélgetésekre, kis esti kikapcsolódásra. Próbáltam védeni az igazam, de minden mondattal csak rosszabb lett. Összecsomagoltam. Elindultam, nem tudtam hova, csak azt tudtam, hogy abban a pillanatban nem tudok tovább maradni. 

A kapuban ott állt Janka. Megfogta a kezem, és elvezetett a házukhoz. Nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy mi fog történni nálunk, és tudta azt is, hogy már nem maradhatok. Ma már tudom, hogy titkon erre várt, mert ő volt az, aki még nálam is jobban szerette az esti sétákat. 

Szeretők lettünk. Nem így akartam, nem akartam két házzal odébb költözni, és egy másik nő ágyában ébredni. Nem vagyok szerelmes. Senkibe.

Szeretem a gyerekeimet, szeretem a családomat, valahol még a tiédet is, szeretlek téged is, mert még emlékszem rá, hogy milyen volt, amikor szerelmesek voltunk. Szeretem Jankát is, Boci kutyát is, mert már ők is az életem részei. Mindannyiotokért felelősségel tartozom. 

De boldog nem vagyok…


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/



mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük