Maradj VELEM otthon!

Pár hete, amikor leültünk egy kínos beszélgetésre, amit már jó ideje halogattunk nem is sejtettük mekkora fordulat fog beállni életünkben. Tudtuk, hogy a minden esténket, otthon töltött hétvégénket megkeserítő feszült légkör okát már nem seperhetjük sokáig a szőnyeg alá. Szokásos megjegyzések, vádaskodások hiányában őszinte beszélgetés kezdett kialakulni köztünk. Sajnos rossz érzés töltött el a mindkettőnk részéről tapasztalható rideg, szeretet mentes, tárgyilagos, bár kultúrált stílusú beszélgetéstől.

Éreztük, hogy visszafordíthatatlanul véget ért valami, és ezt nagyon fájó bevallani. Mégis a beszélgetés végén úgy gondoltuk, hogy adunk még egy esélyt, és egy hónap múlva újra leülünk, hogy döntsünk. 

Kételkedtünk, mégis változásban reménykedtünk. 

Megkaptuk.

Érzelmi hullámvasútunkról néha-néha kitekintettünk a világba. Természetesen észleltük a világban zajló járványt, mégis annyira el voltunk foglalva magunkkal, hogy bár hallottuk, hogy hazánkat is elérte a kór, mégis meglepődünk a karantén bevezetésén. 

Először is vidéken élő szüleinktől határolódtunk el, mivel nagyon féltjük őket, több betegség is nehezíti öreg napjaikat. Együtt ketestünk nekik olyan kisvendéglőt, ahol finom, házias ételeket szállítanak ki, beszéltünk szomszédokkal, hogy kicsit helyettünk is nézzenek rájuk rendszeresen. 

Ezzel a szervezkedéssel el is ment másfél hét mire megnyugodtunk, hogy őseink megértették milyen fontos, hogy maradjanak kis házuk nyújtotta biztonságban. 

Jelenleg te még eljársz dolgozni, haza felé bevásárolsz, megkérdezed, hogy mire van otthon szükségünk. Melengeti szívem, hogy eszedbe jutok, még a kedvenc kézkrémemből is hozol nekem, mert láttad, hogy mániákusan mosom a kezem az ajánlások szerint, és ennek eredménye, hogy már ropogósra szárítottam bőrömet. 

Laposkúszásban, a küszöb alatt furakodik be hozzánk a félelem, a féltés. Napról napra érzem, hogy aggódom érted, szorongással tölt el, hogy bemész a városba dolgozni, elmész vásárolni, gyógyszertárba. 

Esténként várom, hogy megérkezz, és látom, hogy egyre többet fordulsz felém és meséled el a napod, mert érzed, hogy valódi az érdeklődésem. Én itthonról dolgozom, munkám lehetővé teszi számomra ezt a biztonságos, de elszigetelt, kissé ingerszegény napi munkavégzést. Igyekszem finomakat főzni, a lakásban a szokásosnál is nagyobb rend, tisztaság van, ezzel is kellemesebbé teszem az otthonlétet. 

A kitűzött időpont a Húsvéttal kézenfogva érkezik.

Igyekszünk a meghitt szokások szerint viselkedni: sonkát főzünk, kalácsot sütök, faágat díszítek fel szép festett tojásokkal. 

Szürreális Húsvét ez mégis. Feszültség, a család és a barátok hiánya járja át. Legerősebb érzés, amit érzek, hogy nehezen bírnám nélküled. Rájövök, hogy sokszor érzem, hogy hiányzol, amikor dolgozunk is, de most tudatosul bennem, hogy milyen fontos, hogy mellettem legyél. 

Este a visszafogottan, minden cicomától mentesen megterített asztalnál videó cseten beszélünk mindkettőnk családjával. Ímmel-ámmal eszegetünk a sonkából, kalácsból. Az étel nehezen csúszik le a torkunkat szorongató érzéstől. Tudjuk: beszélnünk kell.

Ülünk a gyertyával megvilágított asztal mellett, csendben, kezünkben borospoharunkkal. Egyetlen kérdésed van, amire csak fejemet ringatom szépen, lassan: -Van még egyáltalán miről döntenünk?

Miközben keresem a kezed csupán egy csendes kérés hagyja el számat: -Maradj Velem itthon!

mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Egy hozzászólás “Maradj VELEM otthon!” bejegyzéshez

  1. Semmi nem visszafordíthatatlan …valamiért egykor megfogtad azt a kezet…..a szeretet nem árú cikk, nem fogy el ……ott van keresd keressétek magatokban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük