PÁRATLAN NYARALÁS

Te az vagy, aki várod a hétvégét, a szorgos hétköznapok után érkező jól megérdemelt pihenést? Szereted a gondolatát is a nyár közeledtének, mert tudod, hogy két hétig semmi dolgod nem lesz a vállalkozásoddal, munkahelyed közelébe sem mész, és csak arra koncentrálsz, hogy jól érezd magad családoddal, kedveseddel.

Mert neked van kedvesed, családod.

Én az vagyok, aki szorongok amikor eljön a péntek, mert érzem közeledtét a magányos szombat-vasárnapnak. Gyomrom összerándul, amikor a szabadságra gondolok, amit még Veled terveztünk meg. A toszkán körutat, a meseszép olasz kis falvakba és tündöklő nagyvárosokba. Te már jártál ott, megállás nélkül meséltél a sajtokról, a kedves emberekről, és tudtad, hogy nekem is nagyon fog tetszeni Andrea Bochelli kis faluja, ahonnan csillagtúrákat tehetünk mindenfelé.

Azt mondtad, amikor elmentél, hogy mivel már úgyis láttad, nézzem meg egyedül, vagy valaki mással.

Nincs valaki más.

Le kellett volna mondanom, de nem mondtam.

Elmentem egyedül. Ültem a repülőn, bámultam ki az ablakon, és belém hasított, hogy mi lenne, ha baj történne. Erre Te mindig azt felelted, hogy nem gond, mert legalább együtt vagyunk a bajban is.

Most meg azt érzem, hogy nem is lenne akkora baj, mert egyedül vagyok…

Átvettem a kulcsokat egy kedves olasz mammától, és kiültem a szemközti kávézó teraszára nézni az utcán sétálókat. Hangos beszélgetések vették körül az én csendemet, nagy tányér csörömpölés hallatszott körülöttem, miközben én némán kanalaztam a  paradicsomlevest. Éreztem láthatatlan szomorúságom miatt mindenki próbál távolságot tartani velem, mert olyan ez a bánat, hogy félő nehogy ragályos legyen másokra is.

Végigjártam a tervezett útvonalat, részt vettem a programokon. Préseltem az olívaolajat, kóstolgattam a borokat. Nem értettem, hogy miért nem érzem az ízeket, miért nem tudok lelkesedni a csepegő aranyszínű narancsos olaj láttán, holott érzékszerveim: szemem, orrom, szám konstatálták a sok-sok finom ízt, illatot, szépséges látványt.

Miért van az, hogy minden gyönyörűség akkor ér igazán sokat számunkra, ha van kivel megosztanunk?

Együtt barangolni az ódon macskaköves utcákon, proseccotól mámorosan csodálatos élményként maradt volna meg bennem. Egyedül botladozva közel nem volt akkora élvezet. A Földközi tenger hibátlan homokos strandján a lemenő nap lágy fényében labdázni Veled egyik legkedvesebb emlékem lenne, ehelyett mélabúsan égettem magam pecsenyére miközben elaludtam a napágyon.

Amikor hazaértem átnéztem a telefonom, hogy feltegyek néhány fényképet a közösségi oldalakra. Találtam épületeket, szép leandereket, hullámzó tengert. Sok fényképet készítettem, sorra kezdtem törölni, azokat, amik véleményem szerint nem sikerültek olyan jól. Végül azt vettem észre, hogy nem maradt egy sem.

Nem tetszettek, mert nem voltál ott egyiken sem…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük