SZÁGULDÓ 30 ÉV

DSC1097.jpg Retusált

Hihetetlen mindkettőnk számára, hogy ilyen eszeveszett sebességgel száguld el velünk házasságunk expresszvonata.

Tanúi vagyunk egymás életének már 30 éve. Szeretem a gondolatát annak, hogy ismerjük egymást, mint felelőtlen, csapongó kamaszt, mint útkereső huszonévest, mint felelősségtudó harmincast, és, mint megújulni tudó negyvenest.

Nem okozhatok csalódást, mert ígéretet tettem azon a novemberi napon miközben a szemedbe néztem és elfogadtam nekem tett ígéreted.

Naponta mosolyogva ébredek melletted, és Te minden reggel viszonozod mosolyomat.  

Oly sokszor kell odafigyelni egymás igényeire, nem lehetek önző, mindig figyelembe kell vennem, hogy Te vagy nekem.

Mert több, mint 10 950 napja élek azzal a tudattal, hogy Te vagy a férjem, és én a Te feleséged vagyok. Ebből következően nem lehetek másvalakinek sem felesége, sem a barátnője, és ugyan erről a lehetőségről maradtak le  a rád pályázó hölgyek is. 

Ráadásul, ami még fantasztikusabbá tette ezt a 30 évet az az utolsó potom 6750 nap. Amióta közös teherviselés mellett szülővé váltunk mi ketten. Ráadásul ezt a produkciónkat még egy alkalommal megismételtük, a nagy sikerre való tekintettel, így közel 5000 napja négytagú családot alkotunk..

Igyekeznem kellett, hogy megtanuljak türelmesnek lenni, amikor nem úgy csináltad a dolgokat, ahogy én elképzeltem, de a Te végtelen türelmednek köszönhetően sikerült túljutnom több akadályon, amiket én már rég feladtam volna.

Meg kellett értenem, hogy nem formálhatlak kedvem szerint a saját ízlésemre, és nem is kell, hogy megváltoztassuk egymást, egyszerűen elfogadjuk, és szeretjük egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Megtanultam inkább, ha nehezen is, élvezni azt az alapvető temperamentumbeli különbséget, ami kettőnket oly nagyon jellemez. Megtanultam hálásnak lenni azért, mert Te viszont sosem akartál megváltoztatni, sőt hagytad, hogy szárnyaló lelkem minden józan ész határán belüli vágyát valóra váltsam.

A múló idő segített, hogy megértsük mekkora szerencse az, hogy mi ketten olyan korán találkoztunk. Megtanultuk értékelni azt a nyugalmat, amit nyújtott számomra összetartozásunk az első pillanattól fogva. Két kamasz nehezen boldogul a felnőttek világában. Nekünk sikerült, mert együtt voltunk, összekapaszkodva álltuk ki az évek próbáit. Felnőttünk, tanultunk, sikertelenek, majd sikeresek lettünk. Megtapasztaltuk a csalódást, és túléltünk sok kudarcot. Együtt örültünk egymás fejlődésének szakmai és üzleti téren is. 

Mint szülők folyamatosan helytállunk, csodálatos gyermekeink bizonyítják azt, akinek gyönyörű gyerekkorral biztosítottuk jövőjüket, kiegyensúlyozott lelkületüket.

Bizony több komoly próbatétel elé is állítottuk egymást és házasságunkat ez alatt a 3 évtized alatt. Nehéz volt felállni ezek után, és újra bízni egymásban. Sikerünknek egyetlen titka, az, hogy soha nem a másikban kerestük a hibát, hanem magunkban, hibás hozzáállásunkban. És ha kibogoztuk az ok-okozat összefüggését, azonnal cselekedve változtattunk.  Nehéz, de mégis jó, hogy a szenvedés árán mentünk ezen az úton együtt, megerősödtünk és képesek lettünk arra, hogy új, magasabb szintre emeljük kapcsolatunkat.

Jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy szereted azt az embert, aki mellettem lettél: a férfit, az édesapát, a férjet, a cégvezetőt, a szakembert.

És persze én is szeretem azt a nőt, azt a segítő, tanító embert, akivé váltam melletted. Azt az édesanyát, aki nem született meg egy napon első gyermekével, mert időre volt még szüksége, hogy megszokja a gondolatot. Te megadtad nekem ezt az időt, nem sürgettél, nem tettél szemrehányást, türelmesen kivártad, mert tudtad, hogy sikerülni fog.

DSC1116

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük