SZERELEMGYILKOS SZÁMLÁK

Pár éve, amikor megismerkedtünk gondtalan fiatalok voltunk Te meg Én. 

Nem számított más, csak az, hogy jól érezzük magunkat, sokat legyünk együtt, élveztük a fiatal élet adta lehetőségeket. Boldogok voltunk egy fesztiválon pár ezer forinttal a zsebünkben, kimentünk a közértbe szendvicset venni, sátorral, vonattal bejártuk Európa nagyrészét, és nem volt fontos, hogy milyen telefonunk van, csak, hogy legyen a kártyánkon annyi pénz, hogy fel tudjuk egymást hívni. 

Mivel igazi szerelem volt, tartós, és időtálló, természetes volt, hogy mi egy pár is maradunk. Mindenki tudta, hogy esküvőre készülünk, sőt még akkor is segítettek minket a családból, a barátok közül sokan amikor belefogtunk a házépítésbe.

Rengeteget nevettünk téglarakodás közben, az esti borozgatásnál, amikor bunkert építettünk a félkész házban. Minden este a leendő hálószobánkban csókoltál meg, kaptam a jóéjt puszit ott, ahol majd az ágyunk fog állni.

Elkészült a ház, beteljesült álomnak hittük. 

Három állást vállaltam, hogy fizetni tudjuk a hitelt, a családi tartozást. Te is elmentél takarítani délutánonként titokban, mert a multis fizetésed kevés volt, ahhoz, hogy tartsuk a tempót ismerőseinkkel. A társaság együtt járt továbbra is fesztiválozni, csak már szállodában, panzióban szálltunk meg, étteremben vacsoráztunk, autóval mentünk, és a legmodernebb telefonokkal küldtük a videoüzeneteket.

Ahogy kicsinosodott látszatra az életünk, úgy kezdett sorvadni a szerelmünk.

Nem voltunk boldogok a szép házban, mert minden porcikánk sajgott a fáradtságtól, nem vártuk, hogy hazaérjünk, mert tudtuk, hogy a postaládában egy újabb számla vár minket. 

Eltelt két év és egyenarcunk lett a többi multis kollégával, egyendivatos ruhánk, menő egyforma telefonunk, kocsink és dizájn életünk. Barber shop-ba jártam, te mindig szigorúan szabájos kiegyenesített hajjal, a karcsúsított öltönyben, kosztümben, délutánonként meg a munkásruhában, takarítós farmerben éltük képmutató, boldogtalan életünket. 

A számlák elfogytak, utólértük magunkat anyagilag de ahogy megtelt a bankszámlánk azzal párhuzamosan kiürült a kapcsolatunk.

Nem voltunk vonzóak egymás számára, nem tudtunk már együtt nevetni. A nevetést máshol kerestük, külön jártunk szórakazni, de továbbra is békésen eléldegéltünk egymás mellett.

Amikor azt vettem észre, hogy elmarad a jó éjt csók és egy köszönés után elfordulsz tőlem és elalszol, akkor döbbentem rá, hogy mennyire roszz irányban haladunk.

Éreztem, ha nem teszek valamit hamarosan el fogsz hagyni, mert biztos voltam benne, hogy neked is hiányzik a pénzhajhászással meggyilkolt szerelem.

Eldöntöttem, teszek valamit, ami visszahozza számunkra valahogy az elhallgattatott érzelmeinket.

Egyszer elmentem egy céges csapatépítőre ahol a szünetben teljesen spontán elkezdtünk beszélgetni a coach-csal. Azt mondta érzi hogy valami feszültség van bennem. Erre én elmeséltem neki mi gyötör már egy ideje. Ő ajánlotta az egyik barátnőjét, aki pont ilyen kapcsolatokkal foglalkozik. Arra a következtetésre jutottam, hogy addigra már nincs veszítenivalóm és ha nem jön be se bukok nagyot, de ha igen akkor nyertem. Két-három alkalommal voltam nála, és úgy éreztem, hogy bár nem hiszek a szennyeskiteregetős beszélgetésekben, sem abban, hogy egy vadidegen, ráadásul nyilvánvalóan anyagi érdekből, segíteni tudna. Mégis a személyisége, tapasztalata felkeltette kiváncsiságomat és elképedtemazon is, hogy mennyire kézenfekvő volt a megoldás, amit felvázolt, hogy soha nem jutott volna eszembe.

Lemondtam minden programot az ismerősökkel, és mivel amúgy is régóta szerettél volna jógázni, megismerkedni az indiai kultúrával, kerestem egy klassz és vicces jógaoktatót. Elmentem én egyedül az első alkalomra, ahol meggyőződtem róla, hogy valóban ő az én emberem. 

Jógaóra és stand up comedy egyben. Meg van!-tudtam. Így is lett. Elkezdtünk egyszerű kényelmes ruhákban eljárni egy olyan közösségben, ahol nem számított ki vagy, csak az, hogy jó fej legyél, vagy még az sem. 

Rengeteget beszélgettünk, és mindketten megértettük, hogy nem nekünk való ez a menő világ, mert nem ez tesz minket boldoggá…

mutasd meg az ismerőseidnek is!
Facebook
Instagram

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük