SZERELMED IS CSAK PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG VOLT?

Őrületes boldogság volt veled minden megélt és még meg sem élt, de eltervezett pillanat. 

Egy éve a reggeli vonat peronja mellett találkoztunk, és együtt utaztunk két órán keresztül. A körülöttünk álló emberek hangosan panaszkodtak a késői vonatindulásra, és persze alkalmuk volt minden ezzel kapcsolatos sérelmeiket szitkolózásukba foglalni. Egymással szemben ülve végig beszélgettük az utat, ugyanis hamar kiderült, hogy ugyanúgy nem szeretünk hőzöngeni, összemosni pillanatnyi kellemetlenségeket általános problémákkal. 

Randiztunk, ismerkedtünk lélekben és testben is, és rövidesen összekapcsoltuk életünk vonatait.

Az egy év alatt felejthetetlen élményekben volt részünk, mert bejártunk olyan távoli helyeket, eldugott hazai falvakat, amiket mindketten nagyon szerettünk volna már régen felfedezni. Hétköznap esténként piszok fáradtan omlottunk egymás karjaiba, élveztük egymás közelségét, szükségünk volt rá hogy kibeszéljük a napi rutint és eltávolodjunk ettől miközben tervezgettük közös életünket, jövőnket. 

Igazán szinte minden csodálatosan alakult.

De sajnos voltak olyan alkalmak ez alatt az egy év alatt, amik komoly árnyékot vetettek erre az idillre. Ezek az ünnepek voltak. Neveltetésemből adódóan, és családom elvárásainak megfelelően én továbbra is szerettem volna, ha megosztva, de mégis együtt tartjuk velük az ünnepeket. Legyen szó születésnapokról, karácsonyról, névnapról, évfordulóról. Én igazán szeretem a készülődés illatát, az izgalmat, amit egy apró ajándék kiválasztása is jelent a számomra. És persze azt a bizsergést is, ami a nekem készített meglepetés kicsomagolása jelent. Szeretem amikor összegyűlünk az asztal körül és mindenki szép ruhában, szép arcát mutatva elmeséli mi történt vele amióta nem találkoztunk. 

Ezzel szemben te, mai divatos kifejezéssel élve amolyan mozaikcsaládból érkező gyermek, nem akartál belecsöppenni egy számodra kellemetlen, giccses, néha álszent nagy családi életbe. Hol az egyik, hol a másik új életet kezdő szülődnél töltötted az ünnepeket, ahol néha szüleid, és új párjuk másodrendűként kezeltek megszületett saját gyermekeik mellett. 

Hatalmas veszekedések árán néha sikerült elérnem, hogy velem tarts, de soha nem érezted magad jól, csak túlélted ezeket az alkalmakat. Próbáltam azt is, hogy vezessünk be mi új ünnepeket, új hagyományokat, de ilyenkor is befeszültél, igazából meg sem próbáltad magad jól érezni. 

Megkértem a kezed egy szép májusi estén.

Igent mondtál, bejelentettük a családnak, akik érdeklődtek a részletes tervekről. ekkor szembesültél vele, hogy ez egy újabb óriási felhajtással járó népünnepély lenne, és te eldöntötted, hogy nekünk szakítanunk kell. 

Elhagytál, mert nem voltál hajlandó semmilyen kompromisszumra, és én nem tudtam elképzelni, hogy szerető családomat annyira megbántsam, hogy teljesen lemondjak a közös ünnepekről, vasárnapi ebédekről.

…látom mit sem ért a kör király…

Szomorúvá tett, hogy mi, akik elfogadóan állunk hozzá az élet adta nehézségekhez, mint amilyen a vasúti helyzet, a késések is volta, mi , akik nem szívesen szidalmaztuk sem környezetünket, sem a körülöttünk élőket, mégis képtelenek vagyunk megtalálni a közös nevezőt egy ilyen kérdésben.

A Pünkösdi Királyság is rövid ideig tart, addig is több kivételes dologgal kecsegteti a megválasztott királyt, mint a mi csodás egy évig tartó szerelmünk. Nem fizet a kocsmában, vagy mások őrzik a lovát, de ha letelik az ideje, szinte semmibe vész ez a kivételes állapot, ugyanúgy, mint ahogy a  mi kapcsolatunk is elbukott egy év után.


Ezt az írást ugyan a valóság inspirálta, de csak fikció volt.
Ha valóban megtörtént esetekről olvasnál anonimizált formában, akkor regisztrálj a Privát Klubba most az alábbi linkre kattintva!

http://elhagyottak.hu/privat-klub/




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük